#korosydiakmagazin

“Nick Vujicic is an awesome guy” * (budapesti élményeink)

Az írás apropóját az adta, hogy a Kőrösy 11.C-s diákjaival szeptember 22.-én Budapestre látogattunk, hogy meghallgassuk Nick Vujicic előadását. Az előadás témája az iskolai zaklatás volt. A zártkörű rendezvényen 3000 diák vett részt a helyszínen, 1200 magyar középiskolában élő, online közvetítéssel követték az eseményeket.

Az év első közösségi élménye. Élmény. Nem mindennapi. Különleges. Egy üzenet, amitől sokan, sokat remélünk. Ismerősökkel és ismeretlenekkel tudunk közösen bármit is megélni, megérteni? Úgy tűnik igen. Talán.

10:00 több száz fiatal tömörül. Elképzelem, ahogy betódulunk a csarnokba 3000-en és elszabadul… ami ilyenkor el szokott szünetben, tömegben. 10:30 kis káosz, segítő figyelem. Leülünk, várunk s nem szabadul el semmi. Még akkor sem, amikor elkezdődik a “műsor”.

11:00 a happening két különleges fiatalemberrel kezdődik. Félve várom a közönség kritikáját. A Nem Adom Fel Alapítvány két illusztris alakja tombol, táncol, énekel. A 3000 általában szókimondó fiatal és az őket magabiztosan kordában tartó tanárok szeméből patakzik a könny. Kinek kifele, kinek befele törik el a mécses. “Olyan szép volt”. Igen. Két sérült fiatal tánca, öröméneke a fiatalság értelmezésében: olyan SZÉP. Néha elfordítjuk tekintetünket, mert fáj látni más kiszolgáltatottságát. Kényelmetlenül próbáljuk lerázni magukról a ránk erőltetett valóságot.

Azért jöttünk, hogy megtudjuk hogyan kell talpon maradni. A választ abszurd módon egy végtagok nélkül élő apró embertől reméljük…

11:30 Nick “feljön” a színpadra. A második mondatánál: “Úgy féltem, hogy remegtek a térdeim” már mindenki hangosan nevet. Percek alatt belopja magát mindannyiunk szívébe.

Kacagunk, annak ellenére, hogy a téma amivel megkínál minket nem ad erre okot. Előadásának címe: “Stand Strong”. Nick megoldása pofátlanul egyszerű. Válaszolj meg két kérdést: Ki vagy? Mit akarsz? Ha ezekben biztos vagy, nagy baj nem lehet. Szóval keresd az utadat, csináld ahogy akarod, ahogy jólesik. Egy szabály van. Ne bánts másokat! A teremben legalább 150-en már megpróbáltak öngyilkosságot elkövetni. Közülük 30-an iskolai zaklatás miatt. Döbbent csend.

Nekik is szól az ölelés (visszahúzódóaknak a “high five”) a kedves vagy bizonytalankodó szomszédtól.

A megerősítés, hogy nem vagy egyedül jól jön, mert Nick egyértelműen bemutatja, hogy felegyenesedni nem egyszerű, kemény munka, alázatos küzdés a korlátaimmal, de… “az akadályok azért vannak, hogy lásd, le tudod győzni őket”.

Egyszerűen hangzik, és potom két perc alatt már meg is van. És én? Egyenes állok?

A próbálkozást minden esetre “Nem adjuk fel … “

____________________________________

A fotókat Szabó Dávidnak köszönhetjük

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük